A hiperaktivitás (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) öröklött vagy szerzett, neurológiai természetű fejlődési zavar, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a motoros kivitelezés és a mozgáskontroll alacsony szintje, az ingerek felvételének és továbbításának zavara, impulzív viselkedés, a pszichoszociális éretlenség, a feledékenység, és a gyenge impulzuskontroll. (Franz, 1998, Neuhaus, 1999, Kolozsváry, 2002, Szűcs, 2003, Ranschburg, 2009

A figyelemzavar tüneteit környezeti hatások is kiválthatják, lehet átmeneti is.

Csak akkor beszélünk figyelemzavarról, ha ezek meghaladnak egy bizonyos mértéket, környezetfüggetlenek, a szokottnál tartósabbak, erősebbek, és egyszerre több területen is megnyilvánulnak.

 

Hiperaktivitás  nem létezik figyelemzavar nélkül A gyerekek nem rosszak, csak  bizonyos agyhullámaik eltérése  miatt NEM KÉPESEK "nyugton maradni".

Szakirodalomban találkozhatunk a hiperkinetikus szindróma, pszicho-organikus szindróma (POS), ADHD  kifejezésekkel.
A hiperaktivitásnál az EEG-ben is eltérés mérhető. Az EEG neurofeedback berendezés képes arra, hogy segítse a gyermeket helyes működés rátalálásában és megerősítésében.

A kezelés a gyermek számára fájdalmatlan, s eredményeképpen sikerül megtörni a rossz beidegződést, a gyermek képessé válik a tanórákon elvárt nyugodt és számára feszültséget nem jelentő viselkedésre.


Az iskoláskorú gyerekek 3-10 százalékánál fordul elő, és sokszor jár együtt részképesség-zavarral (diszlexia, diszkalkulia).

 

A figyelemzavar, hipeaktivítás ismertetőjelei ... itt